Ön előtt is ott áll a kivezető út...
- én segítek elindulni rajta

Lovizer János addiktológiai konzultáns, szenvedélybeteg segítő vagyok.
Elsősorban az alkoholfüggőségben érintettek kezelésével foglalkozom,

továbbá segítséget nyújtok más szerfüggőség (drogok),
illetve viselkedési függőségek (társ-, munka-, játék-, stb.) gyanúja esetén is.

Konzultációs helyszínek: Budapest, Herend, Veszprém

 

 

Segítői hitvallás

Segítői hitvallásom az alkoholbeteget és a függőségből való felépülést illetően alapjaiban egyezik meg Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns saját honlapján leírt gondolataival (www.addiktologus.hu). Számunkra ez a helyzet természetes, valóságos. Valahol ugyanazt az utat jártuk be, mely egyrészt felépülésünkhöz, később pedig segítővé válásunkhoz is elvezetett. Ez az azonosság ugyanakkor az egyik legautentikusabb bizonyítéka is annak, hogy elveink, s az általunk folytatott gyakorlat működőképes és valódi eredményeket hoz – hiszen mi úgyszólván saját magunkon teszteltük le elsőként.

Segítői filozófiánk egyik sarkköve a „12 lépéses felépülési programok és közösségek, mindenekelőtt az Anonim Alkoholisták által is vallott, úgynevezett „betegségelv”. Vagyis az a felfogás, mely szerint az alkoholizmus gyógyíthatatlan, progresszív, krónikus és halálos betegség. Nem lehet „kigyógyulni” belőle, ha valaki eljutott az alkoholizmusig, annak számára már nem lehetséges a „szociális ivás” megtanulása, élete végéig alkoholista marad, viszont tünetmentesen tarthatja betegségét. Ennek érdekében azonban folyamatosan dolgoznia kell saját felépülésén, minden nap el kell végeznie az ehhez szükséges józanságmunkát.” (Nagy Zsolt, honlap)

A hozzátartozóknak szintén lehetőségük van bekapcsolódni az úgynevezett AL-Anon programba, mely ugyancsak tizenkét lépésen alapul, s kifejezetten az alkoholfüggő családtagjait ért sérülések gyógyítására irányul.

Hazánkban az alkoholizmus sajnos még mindig a legritkábban felismert, és legkevésbé értett, betegségek egyike. Ennek következtében tehát az a tagadás, mely a betegségnek egyébként is természetes része, sokszor még a hozzátartozók és a szakemberek, orvosok, pszichológusok részéről is megerősítést nyer, s ezek aztán együtt erősítik még tovább a felépülés gátját. Másik súlyos probléma a gyógyulásról alkotott tévhit. Még nem találkoztunk ugyanis olyan alkoholistával, aki előbb vagy utóbb normális ivóvá vált volna. Ez tudniillik lehetetlen: az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség. Nincs olyan ismert eljárás, ami egy függőt kontrollált fogyasztóvá változtatna. Ezen nem változtat az absztinensen töltött napok, hetek, hónapok vagy évek száma. Az alkoholizmusból épp ezért nem lehet „kigyógyulni”, csupán együtt élni a betegséggel. Hiába tölt el valaki tíz, akár húsz évet is szárazon, ha ismét italhoz nyúl, nagyon rövid idő alatt mélyebbre esik vissza, mint a legutolsó pohár előtt volt húsz évvel korábban. A kontrollált ivás (szerhasználat) képességének végleges elvesztése a betegség lényegi eleme.

További, szintén aggodalomra okot adó hiányossága mai társadalmunknak, hogy az úgynevezett normális vagy kulturált ivás fogalmát végzetesen félremagyarázza. Annak a túlzó toleranciának a következtében, mely a hétköznapokban is egyre nagyobb teret enged az alkoholfogyasztásnak, a „szerhasználat” az életünk minden területén jelen van. Legyen szó akár egy átlagos, otthon töltött estéről, baráti körben elköltött vacsoráról, vagy akár hivatalos, munkahelyi találkozóról, az alkohol megkerülhetetlen. Sokan tehát kóros ivóvá válhatnak egyszerűen azáltal, hogy csupán az „elvárt” társadalmi, munkahelyi normákat követik. A kóros ivás viszont néhány év alatt – természetesen személyenként nagy különbségekkel – törvényszerűen a függőség, az alkoholizmus kialakulásához vezet.

A függő számára a megoldás a teljes absztinencia, ami a felépülésnek csak az első feltétele. Felfogásunkban „a józanság jóval több, mint puszta szermentesség. A sikerrel felépülni vágyónak távolról sem csupán az a feladata, hogy elhagyja a kényszeres szerhasználatot. Ez a lépés kulcsfontosságú, de önmagában nem több mint elsőfokú változás, amit – a folyamatos „józanságmunka” nélkül – előbb-utóbb szinte szükségszerűen életformabeli visszarendeződés, majd visszaesés követ. Egy csupán nem ivó, de semmilyen egyéb változáson át nem esett száraz alkoholistának változatlanul az alkoholról szól az élete, csak ezúttal annak a fájó hiányáról. A józanság ugyanis másodfokú változást feltételez, vagyis nem elég kivonni a rendszerből az alkoholt, mert ha minden más változatlan marad a függő személyiségben és életvitelében, akkor a szenvedélybeteg gondolkodásmód, a családi játszmák, a beidegződések előbb-utóbb vissza fogják vezetni az érintettet az iváshoz. Szárazság és józanság között komoly életminőségbeli különbség van. . A józanság életcél, a józanodás pedig életforma, értékrend, gondolkodásmód.” (Nagy Zsolt, honlap)



A függő magatartás, köztük az alkoholizálás, a kóros szerhasználat csupán tünet, egy nem jól alkalmazkodó, diszfunkcionálisan működő személyiség tünete. Ebből következően tehát a tartós józanság megtartásának egyetlen lehetséges útja a folyamatos változás. Ez a változás tulajdonképpen az önismeret s a pótlólagos személyiségfejlesztés folyamata. Ennél kevesebbel pedig nem érhetjük be! A felépülési folyamat másik része ugyanakkor a személyes kapcsolatrendszer és életvitel átformálása, és mások segítése. Ennek során a józanodó személy új gondolkodásmódot sajátít el, megismeri érzéseit, s megtanulja őket kezelni is. Ennek eredményeként egyre inkább képessé válik arra, hogy bizonyos helyzetekre, eseményekre, akár megjegyzésekre másként, egyre adaptívabb módon reagáljon. Megtanul alkohol nélkül élni és szer nélkül boldogulni a mindennapok kihívásai között.

Amikor az alkoholista vagy hozzátartozója segítséget kér, még a bejárandó út legelején állnak. Tisztán, rendíthetetlenül látni kell: Az alkoholista súlyos beteg – elméje, lelke és teste egyaránt. Helyzetét – betegségének következményeként – sokszoros kudarcélmény, következményes egészségkárosodás, szeretteinek elvesztése, kapcsolatrendszerének súlyos leépültsége nehezíti. Ebben a helyzetben a segítői feladat elsősorban az, hogy még megmaradt, belső erőforrásait mozgósítsuk. A lelki változás elindítása ugyanis elengedhetetlen feltétele a függő belső önvédelmi mechanizmusainak, elsőként is tagadásának áttöréséhez. Szenvedései, veszteségei így válhatnak szilárd alapokká egy új, már szermentes életre alkalmas személyiség felépítéséhez. Saját felépülési tapasztalataimnak köszönhetően ezeknek az első és legnehezebb lépéseknek a megtételekor nem csupán kívülálló szakemberként, hanem valódi társként nyújthatok segítséget a függőnek.

Együttműködésünk első szakaszában először az alkoholbetegség már megélt, ill. további lehetséges következményeit próbálom tudatosítani a kliensben s hozzátartozójában egyaránt. Célom a betegségtudat kialakítása, az alkoholistára és a környezetére jellemző tagadás rendszerét próbáljuk közös munkával felszámolni. Megértjük, hogy a kóros ivás vagy alkoholfüggőség csupán tünete a nem megfelelően működő embernek. A függő személyiség kialakulása ugyanis már jóval a látható tünetek megjelenése előtt kezdődött el, s a szerhasználat ennek következménye csupán.

Ha megtörtént a belátás és elfogadtuk a valódi, elsődleges problémát, a cselekvés szükségessége is egyértelműen adja magát. Kezdődhet tehát az átfogó változási folyamat beindítása. A környezetemben felépülők tapasztalatai tovább erősítik saját meggyőződésemet is, miszerint a 12 lépéses felépülési programot használó, a közösségek sajátos hagyományait követő önsegítő csoportok olyan – semmi mással nem pótolható – erőforrásokat biztosítanak a felépülni vágyóknak (egy adott segítségforma igénybevétele mellett), amelyekről egyetlen szakember és kliens sem mondhat le. Ma már itthon is több mint 100 AA csoport érhető el országszerte, számuk egyre nő. Ezekben a közösségekben a függő is, hozzátartozója is megtapasztalhatja a teljes megértés élményét. Ezen csoportok minden egyes tagja ugyanazokon a szenvedéseken, kudarcokon, megaláztatásokon mentek keresztül, mint ők maguk; épp ezért egyedül itt kaphatják meg azt az őszinteséget és reményt, amire elengedhetetlen szükségük van a felépüléshez. Egy közösség, melyben társakra lelnek az előttük álló változás útján, s ahol saját tapasztalataikat is tovább adhatják, és ők is segítségére lehetnek hasonló sorsú társaiknak.

S még egy gondolat segítői felfogásomról, mely erősen személyes indíttatású. Én olyan szerencsés ember vagyok, aki egy függőségeiből felépülő családban él. Gyermekeink velünk együtt gyógyulnak a 12 lépéses programban, járják a felépülés göröngyös, de ígéretes útját, s kodependenciájukat felismerve, tudatosan foglalkoznak sérüléseikkel, melyeket azok alatt a hosszú évek alatt szereztek, amikor az apjuk még aktív alkoholista volt. Az a tapasztalatunk, hogy harmonikus, egymást értő és segítő, családi életet élni, csak együtt fejlődve lehet. Csakis így lehetséges, hogy a generációkon keresztül súlyosodó, és egyre gyorsabban kialakuló alkoholfüggőségből egész családok épüljenek fel, s így nevelhetünk majd mindannyian egészségesebb mintákat követő unokákat.

Remélem, sikerült reményt és bizalmat ébreszteni Önben! Ha alkoholprobléma van a családjában, kérjen segítséget, forduljon hozzám bizalommal! 

 

A Joomla! a GNU Általános Nyilvános Licenc alatt kiadott szabad szoftver
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete