Ön előtt is ott áll a kivezető út...
- én segítek elindulni rajta

Lovizer János addiktológiai konzultáns, szenvedélybeteg segítő vagyok.
Elsősorban az alkoholfüggőségben érintettek kezelésével foglalkozom,

továbbá segítséget nyújtok más szerfüggőség (drogok),
illetve viselkedési függőségek (társ-, munka-, játék-, stb.) gyanúja esetén is.

Konzultációs helyszínek: Budapest, Herend, Veszprém

 

 

Segítői hitvallás

Segítői hitvallásom az alkoholbeteget és a függőségből való felépülést illetően alapjaiban egyezik meg Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns saját honlapján leírt gondolataival (www.addiktologus.hu). Számunkra ez a helyzet természetes, valóságos. Valahol ugyanazt az utat jártuk be, mely egyrészt felépülésünkhöz, később pedig segítővé válásunkhoz is elvezetett. Ez az azonosság ugyanakkor az egyik legautentikusabb bizonyítéka is annak, hogy elveink, s az általunk folytatott gyakorlat működőképes és valódi eredményeket hoz – hiszen mi úgyszólván saját magunkon teszteltük le elsőként.

Segítői filozófiánk egyik sarkköve a „12 lépéses felépülési programok és közösségek, mindenekelőtt az Anonim Alkoholisták által is vallott, úgynevezett „betegségelv”. Vagyis az a felfogás, mely szerint az alkoholizmus gyógyíthatatlan, progresszív, krónikus és halálos betegség. Nem lehet „kigyógyulni” belőle, ha valaki eljutott az alkoholizmusig, annak számára már nem lehetséges a „szociális ivás” megtanulása, élete végéig alkoholista marad, viszont tünetmentesen tarthatja betegségét. Ennek érdekében azonban folyamatosan dolgoznia kell saját felépülésén, minden nap el kell végeznie az ehhez szükséges józanságmunkát.” (Nagy Zsolt, honlap)

A hozzátartozóknak szintén lehetőségük van bekapcsolódni az úgynevezett AL-Anon programba, mely ugyancsak tizenkét lépésen alapul, s kifejezetten az alkoholfüggő családtagjait ért sérülések gyógyítására irányul.

Hazánkban az alkoholizmus sajnos még mindig a legritkábban felismert, és legkevésbé értett, betegségek egyike. Ennek következtében tehát az a tagadás, mely a betegségnek egyébként is természetes része, sokszor még a hozzátartozók és a szakemberek, orvosok, pszichológusok részéről is megerősítést nyer, s ezek aztán együtt erősítik még tovább a felépülés gátját. Másik súlyos probléma a gyógyulásról alkotott tévhit. Még nem találkoztunk ugyanis olyan alkoholistával, aki előbb vagy utóbb normális ivóvá vált volna. Ez tudniillik lehetetlen: az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség. Nincs olyan ismert eljárás, ami egy függőt kontrollált fogyasztóvá változtatna. Ezen nem változtat az absztinensen töltött napok, hetek, hónapok vagy évek száma. Az alkoholizmusból épp ezért nem lehet „kigyógyulni”, csupán együtt élni a betegséggel. Hiába tölt el valaki tíz, akár húsz évet is szárazon, ha ismét italhoz nyúl, nagyon rövid idő alatt mélyebbre esik vissza, mint a legutolsó pohár előtt volt húsz évvel korábban. A kontrollált ivás (szerhasználat) képességének végleges elvesztése a betegség lényegi eleme.

További, szintén aggodalomra okot adó hiányossága mai társadalmunknak, hogy az úgynevezett normális vagy kulturált ivás fogalmát végzetesen félremagyarázza. Annak a túlzó toleranciának a következtében, mely a hétköznapokban is egyre nagyobb teret enged az alkoholfogyasztásnak, a „szerhasználat” az életünk minden területén jelen van. Legyen szó akár egy átlagos, otthon töltött estéről, baráti körben elköltött vacsoráról, vagy akár hivatalos, munkahelyi találkozóról, az alkohol megkerülhetetlen. Sokan tehát kóros ivóvá válhatnak egyszerűen azáltal, hogy csupán az „elvárt” társadalmi, munkahelyi normákat követik. A kóros ivás viszont néhány év alatt – természetesen személyenként nagy különbségekkel – törvényszerűen a függőség, az alkoholizmus kialakulásához vezet.

A függő számára a megoldás a teljes absztinencia, ami a felépülésnek csak az első feltétele. Felfogásunkban „a józanság jóval több, mint puszta szermentesség. A sikerrel felépülni vágyónak távolról sem csupán az a feladata, hogy elhagyja a kényszeres szerhasználatot. Ez a lépés kulcsfontosságú, de önmagában nem több mint elsőfokú változás, amit – a folyamatos „józanságmunka” nélkül – előbb-utóbb szinte szükségszerűen életformabeli visszarendeződés, majd visszaesés követ. Egy csupán nem ivó, de semmilyen egyéb változáson át nem esett száraz alkoholistának változatlanul az alkoholról szól az élete, csak ezúttal annak a fájó hiányáról. A józanság ugyanis másodfokú változást feltételez, vagyis nem elég kivonni a rendszerből az alkoholt, mert ha minden más változatlan marad a függő személyiségben és életvitelében, akkor a szenvedélybeteg gondolkodásmód, a családi játszmák, a beidegződések előbb-utóbb vissza fogják vezetni az érintettet az iváshoz. Szárazság és józanság között komoly életminőségbeli különbség van. . A józanság életcél, a józanodás pedig életforma, értékrend, gondolkodásmód.” (Nagy Zsolt, honlap)

A Joomla! a GNU Általános Nyilvános Licenc alatt kiadott szabad szoftver
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete