Ön előtt is ott áll a kivezető út...
- én segítek elindulni rajta

Lovizer János addiktológiai konzultáns, szenvedélybeteg segítő vagyok.
Elsősorban az alkoholfüggőségben érintettek kezelésével foglalkozom,

továbbá segítséget nyújtok más szerfüggőség (drogok),
illetve viselkedési függőségek (társ-, munka-, játék-, stb.) gyanúja esetén is.

Konzultációs helyszínek: Budapest, Herend, Veszprém

 

 

JÓZANSÁGMUNKA AZ ANONIM ALKOHOLISTÁK TIZENKÉT LÉPÉSES PROGRAMJÁBAN (részlet)

Részlet a „JÓZANSÁGMUNKA AZ ANONIM ALKOHOLISTÁK TIZENKÉT LÉPÉSES PROGRAMJÁBAN” című, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán 2011-ben készült szakdolgozatomból (7-11. old.):

Az alkoholizmus problémája

Eddigi tanulmányaim során azt tapasztaltam, hogy a tudományos szakma az Anonim Alkoholisták 1939-ben megjelentetett, azonos című „Nagykönyvében” szereplő felépülési programot – ami tapasztalati úton keletkezett - egyre több vonatkozásában, főleg hatótényezőiben magyarázni képes, legitimálja (irodalomjegyzék, addiktológiai konzultánsi képzés előadásai).

A tudományelméleti feltárásként az Anonim Alkoholisták közösségének megközelítés- és gondolkodásmódját kívánom bemutatni az alkoholproblémával kapcsolatban, a sorsközösséget vállaló egyes szám, első, ill. többes szám, első személyt használva.

A bélyeg, a stigma, hogy alkoholizmus, alkoholista még mindig szégyen, annak ellenére is, hogy a szakemberek, az elfogulatlanabb, bátrabb média egyre valósabb, őszintébb ismereteket ad, közvetít róla (Szikszai-Tóth, 2010). Az igazság az, hogy a társadalom többsége még mindig nagyon keveset tud az alkoholizmusról, a szenvedélybetegségről. A „hivatalos” társadalom hozzáállását számomra jól bizonyítják napjaink történései is. Az alkoholizmus többnyire még ma is egy félreértett, szőnyeg alá söpört „tabu” téma. Egy problémának a megoldása az is lehet, hogy azt mondjuk: „nincs probléma”. Én aktív alkoholistaként sokáig szintén így kezeltem alkoholproblémámat. Probléma, pedig van, az alkoholizmus betegség és közvetlenül/közvetve érinti a társadalom harmadát a családokon keresztül.
Az alkoholista nem rossz, nem gyenge ember, ivásának semmi köze az akaraterőhöz, hanem beteg ember. Kegyetlen, önpusztító szenvedélyét a kívülállónak nagyon nehéz megérteni.
Az alkoholisták tudattalan be nem ismerés, el nem ismerés miatt nem látják, hogy az alkohol a gyökere minden bajuknak és fájdalmas életüknek.
Az alkoholisták – akár orvos vagy más segítő közreműködésével is – abbahagyják egy hétre, hónapokra, sőt évekre is, de egy könnyelmű pillanatunkban mégis rábeszélik magunkat csak „egy pohár” italra, és ez az egyetlen ital elég ahhoz, hogy az ördögi kör kezdődjön elölről, ott folytassa, ahol abbahagyta, és még mélyebbre kerüljön. Az alkoholista azért iszik, mert alkoholista, ez a normális működése, képtelen másként élni. Ezért hiábavaló a „nem ivást” követelni tőle, vagy elfogadni életre-halálra szóló fogadkozásait. Az intelligenciára, a képzettségre, a társadalmi statusra tekintet nélkül ez minden alkoholbetegnél így van.
A legtöbb alkoholista nem tud egyedül „leszokni” az ivásról. Mire az alkoholista alkoholistává válik, már nem látja, mit tesz vele az alkohol. Minden mást tekint problémának (Szikszai-Tóth, 2010). Az állás, a feleség, a férj, a főnök, az élet körülötte a probléma. Az alkohol holtpont még akkor is, ha az okozza a szellemi, fizikai, lelki és anyagi fájdalmakat, veszteségeket. Az alkohol itt már végzi munkáját, elnyomja a valóságot, és ezt az alkoholista nem tudja, és nem meri észrevenni. A környezete pedig értetlenül, tehetetlenül szemléli: mi történt ezzel, az egyébként jóravaló, tehetséges, korábban értékes, sokszor sikeres, családszerető emberrel?

A Joomla! a GNU Általános Nyilvános Licenc alatt kiadott szabad szoftver
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete